15. Tour De Gyömrő




2006. június 3-án 15. alkalommal került megrendezésre a Tour De Gyömrő amatőr kerékpáros versenyt.

Mi ezen a hétvégén a Velence 10-et (10 kör a Velencei tó körül, 280 km) tűztük ki célul, de mivel pénteken még este is esett az eső, és nem sok reményt láttunk egy esőmentes szombati napra, ezért a gyerekeket pénteken nem vittük el a nagyikhoz. Így, ha szombaton jó időre is ébredtünk volna, akkor sem tudtunk volna Velencére menni. Péntek este Zolinak eszébe jutott, hogy a Velence 10-zel egyidőben szokták rendezni a Tour De Gyömrő kerékpáros versenyt. Ezt a versenyt már rég kinéztük magunknak, de a Velence 10 miatt mindig elmaradt. Most hétvégén viszont egy fergeteges napot töltöttünk Gyömrőn.

Megnéztük a verseny kiírást, és megszületett péntek este az elhatározás. Szombaton, még ha esik is, Gyömrőre megyünk. 10-20 km-t még simán lehet bírni esőben is, de a legnagyobb érv az volt, hogy Fruzsi is indulhat az ovis futamon.

Szombat reggel még az is belefért az indulás előtt, hogy Milánt leadjuk nagyiékhoz. 9 előtt értünk Gyömrőre, szép napsütéses, de kicsit szeles időben. Neveztünk, átvettük a pólókat és kezdtünk melegíteni. A Gruppettot 4-en képviseltük: Fruzsi, Kispantani, Zoli és én.



Én a 10 km-es távon idultam, ami 2 kör volt Gyömrőn. Zoli a 20 km-esre ment. Később kiderült, hogy egy szabad kategóriában én is indulhattam volna a 20 km-en is, de akkor már késő volt. Meg aztán Fruzsit sem tudtam volna kire hagyni. Majd jövőre viszünk magunkkal kisérő személyzetet is. :)

Futamaink közül az ényémet rajtoltatták legkorábban, fél 10-kor. Kicsit köröztem Gyömrőn, majd Zoli is nekiállt átöltözni. E miatt majdnem lekéstem a rajtot. Épp akkorra sikerült beállnom, amikor elindították a mezőnyt. Még magamhoz sem tértem, már menni is kellett. A 10 km-t több kategóriában is meg lehetett tenni, így ezeket mind egyszerre rajtoltatták. Egyszerre indultak ifjú titánok, tandemesek, a 25-40 év közötti nők, stb. A 10 km-es táv útvonala úgy volt kijelölve, hogy Gyömrőn 2 kört kellett menni.

A rajt után nagy iramban megindult mindenki. A pulzusom fullon (jóval 180 fölött), a kilométer órám soha nem látott sebességet mutatott síkon: 50 km/h. Igaz, nem sokáig bírtam ezt a tempót, de a legtöbb síkon, ráadásul hátszélben 47 km/h volt két éve a Wienerwald radmarathonon. Itt meg hátszélről szó sem volt. Valahogy mindig szemből kaptuk a szelet.

Amikor az első körben áthaladtunk a cél állomáson, mindenki lelkesen szurkolt, búzdították a bringásokat.

Nagyon élveztem a versenyt, igaz, a mezőnyben bőven volt, aki nézelődős két kört ment, de szerencsére akadtak olyanok is, akikkel nagyon jól lehetett meccselni.

Gyorsan letekertük a 2 kört. Amikor áthaladtam a célvonalon a kezembe nyomtak egy cetlit, amin egy 3-as szám volt. Nagyon megörültem neki, gondoltam, rövid bringás pályafutásom során ez a második dobogós versenyem. :))))


30,4 km/h-s átlagsebességgel a kategóriámban a 3. helyre sikerült beérnem. :))) Ilyen átlagsebességem még soha nem volt. Nagyon örültem neki. A bronzérmet Fruzsival közösen vettük át.

Az én futamom után még elindították a nyugdíjas és a családi futamot, nekik 5 km volt a táv. Amikor beérkeztek, rajtolhatott Zoli és Kispantani futama. Ők 20 km-t mentek: Gyömrő-Péteri-Monor-Péteri-Gyömrő. Majd jövőre ezen is elindulok. :)) Zoli futama is nagyon erős volt, a Biondosok és a Giant-Gyömrő-sök rendesen odavágtak mindenkinek, húzták a bolyt.

Zoli a fordítóig az élmezőnnyel ment, de sajnos ott nem figyelt eléggé, a kigyorsítás után az ellenszélben már nem tudott felérni a bolyra. A továbbiakban 2-3-an forogtak, végig a boly után küzdöttek. Iszonyat tempó volt náluk, olyan tihanyos. Végul 1:20-at kapott a győztes Biondostól, 22. lett abszolútban, 14. a kategoriájában. Átlagsebessége: 37km/h, max 58 km/h úgy, hogy nem volt gyakorlatilag lejtő! Kispantani is nagyon jót ment.

Mindkettőnk számára jó kis verseny volt. Soha nem mentünk még ilyen átlagot és nem voltunk ilyen közel az éléhez.

Az ovis futam fél 1-kor rajtolt el. Fruzsinak is megvolt élete első versenye. Kicsit izgultunk, hogy egyáltalán megállás nélkül végigtekerje a távot, mert időnként előfordul, hogy pár méter után meggondolja magát. Leszáll a bringáról és velem cipelteti. De nagyon ügyes volt. A rajthoz apa kisérte el. Majd felszólították a szülőket, hogy hagyják el a rajt területet. A kiskölyköknek egyedül kellett rajtolni. Itt jött a következő izgulás, vajon elindul-e egyedül annyi gyerek között. Mert kicsit bátortalan a lelkem, de ment minden simán. Azért apa biztosra ment, és menet közben mellé állt, és bíztatta. Fruzsi nem siette el, nézelődősen, de megállás, hezitálás nélkül végigtekerte az 500 métert. A célban az összes gyerekhez hasonlóan kapott egy csengőt, meg egy fagyit, amit én ígértem neki a rajt előtt. Zoli a tombolán nyert egy pumpát, illetve alkalmi közjegyző volt a fődíj átvételekor. Én meg ott álltam a dobogón, nyakamban a bronzéremmel! Sikeres, jo hangulatú nap volt, 100 Velence 10-zel sem ért fel. Többet ért Fruzsit látni, ahogy alig várja már az ovis futam rajtját. Egész nap a gruppettos mezben volt, a bukót le sem vette a fejéről, és a rajtszámát is egyből fel kellett tűzni a nevezés után. Igaz, a verseny szelleme még nem nagyon ragadta magával, de bőven van még ideje.

Egy órakor volt a Deliver kupa rajtja. A nagyok 6 kört (30 km) mentek Gyömrő körül. Az 5. körben az egyik srác azt hitte, hogy már a befutó van, és lesprintelte az egész mezőnyt, aki szép nyugodtan figyelték mit csinál az ember. Szegény, amikor átment a célvonalon, még a kezét is felemelte. A hangosbemondó kiabálta, hogy még egy kör van hátra, és a mezőny szépen befogta. Elszámolta magát, annak ellenére, hogy minden körben bemondták, hogy hanyadik körnél tartanak, és mennyi van még hátra. Végül egy Biondos srác nyerte meg. A Deliveri kupa második helyezettje is Biondos lett, és a fődíjként kisorsort kerékpárt is ő nyerte meg.

A szervezők nagyon értették a dolgukat. Fantasztikus volt az út biztosítása. Mindig le volt zárva az út ? még az ovis futam ideje alatt is -, szembejövő forgalmat nem engedték addig, míg el nem haladtunk, és hátulról sem jött senki, gondolom őket is megállították. Nekem egy kanyarnál volt gondom, nem tudtam merre kell menni, a polgárőrök meg egymással dumáltak. Teljesen le kellett lasítani, de még akkor sem szóltak. Úgy kellett rájuk kiabálni. Ezt leszámítva le a kalappal a rendező társaság előtt! És a lemaradókat, meg az utolsókat is ugyanolyan lelkesen búzdították, mint az elsőket. A kicsiknek is nagyon jó versenyhangulatot teremtettek. Fruzsi még most is azt magyarázza, hogy milyen jó volt a verseny, meg hogy milyen jót bringázott. A gruppettos mezében nagy sikert aratott. :) A szervezők arról is gondoskodta, hogy az aprónép soha ne unatkozzon. Volt ajándék sorsolás, meg a gyerekek többször is kaptak ajándékot: buborékfújót, labdákat.



Forza Milram, vai Petacchi!!!!



Képek
További képek