Évad nyitó Tihany-kupa 2006. 03. 26.
Na, ezen is túlvagyok.
Vasárnap kora reggel nagy bizakodással indultunk neki a Tihany felé vezető útnak. Az időjáráshoz nem fűztünk sok reményt, hiszen esőt jósoltak.
Ezen kívül eddig ahány Tihany-kupán voltunk, mindig viharos szél fújt. Már a Balaton parton valahol Balmádi és Füred között csöpögött is az eső, és szürke felhők gyülekeztek a félsziget felett. Azonban mire elérkezett a rajt, az időjárás meghazuttolta a jósokat és önmagát, mert szép napsütéses, szinte szélcsendes idő lett.
Az évadnyitó versenyen ebben az évben a magyar Elit krémje szinte hiánytalanul képviselte magát, így számítani lehetett rá, hogy kemény küzdelem lesz.
Már 9-kor túl voltunk a nevezésen, öltözésen, rajtszám felrakáson. A Gruppetto 6 fővel képviseltette magát, és már az elején lehetett tudni, hogy én leszek az egyedüli, aki igazán méltó lesz a csapatnévre. :)
Megvártuk míg az egész csapat felveszi az egyenruhát, és tettünk egy bemelegítő kört a verseny útvonalán.
A bemelegítés vége felé meg volt a szokásos apa idegesítő duma is. Én túl sok reményt nem fűztem magamhoz, hiszen még mindig a felkészülés legelején járok a mindössze 100 km-nyi bringázással. A bemelegítés végére belőlem minden önbizalom elszállt, és közöltem apával, hogy 3 lehetőség közül választhat:
1: nem indulok, hanem inkább fotózok
2: visszaadom a rajtszámot, és anélkül teszek pár kört
3: bringázok, de más útvonalon
Azt egyáltalán nem akartam, hogy Zoli az én tempómban tekerjen végig csak azért, hogy én ne egyedül menjek. Sikerült meggyőznie, hogy neki sincs szüksége az én vezetésemre, szélárnyékomra, talán egyedül is elboldogul a boly közepén. :)))
Apa a 4-et választotta, igen is elindulok, különben minek jöttem le, és milyen hülye kifogás a bíróságon azt mondani a válóperes ügyvédnek, hogy nem volt kedvem bringázni.
Hosszas rábeszélés után végül is beadtam a derekamat és elindultam. Nem bántam meg a 2 körhátrány ellenére sem.
Megegyeztünk, hogy ő menjen úgy, ahogy csak tud, én meg megyek a saját tempómban. És hogy őszinte legyek, nem is hiányzott, hogy Zoli ott legyen mellettem, mert csak idegesített volna. :)))
A rajt 11-kor volt, felvezetéssel, lassú rajttal. A lassú rajt most tényleg az volt, mert a szembe forgalom miatt a mezőnynek többször is le kellett fékeznie, így szinte együtt maradt mindenki. A 71-es útig tartott a felvezetős lassú rajt, majd a sziget belseje felé fordulva a mezőny nekiindult a 65 km-es távnak. Ez 6 körre jött ki, a végén hegyi befutóval.
Az első két körben még 26,8-as volt az átlagom, de a harmadikra már eléggé elfáradtam. Sajnos a hegyek változatlanul nem mennek nekem, így a kilóméter óra egyre kevesebb sebességet mutatott.
Az első körhátrányt a 2 kör végén kaptam, amikor a mezőny úgy állva hagyott, hogy lélegzetet sem kaptam, csak kapkodtam a levegőt.
A verseny során végig egyedül tekertem, illetve síkon mindig utolértem két srácot, akik a hegyen mindig elhúztak (ezt négyszer játszottuk el :))) ), és végül mögöttem értek be.
A második körhátrányt a 4. körben kaptam meg, és ekkor be is fejeződött számomra a verseny, mert az élboly után már nem lehetett több körbe belekezdeni, a cél felé tereltek. A győztes Specziár Viktor lett.
Az átlagom végül 25 km/h lett és 1:35 percet bringáztam.
Elégedett vagyok magammal a körhátrányok ellenére is. Nem tudom miért van, hogy mindig a Tihany-kupán van a legjobb átlagom. :))) És megint jól osztottam be a kajálást a verseny előtt is és közben is. :)))
Végül is megnyugodtam, hogy ha majd lesz időm rendesen felkészülni, akkor nem lesz ez olyan rossz.
Amikor Fruzsi születése után először mentem a Tihany-kupán, 22km/h volt az átlag és akkor még Zoli is velem jött, most Milu után, még így 1,5 év kihagyással is jó ez a 25 egyedül. :))) Lesz ez még jobb is.
Jövőre már csak 1 körhátrányom lesz!
Egy igazi Gruppetto-s. :))))
Képek